Miért pont a Letterpress?
Grafikusként sok időt, sőt, túl sok időt töltök számítógép ellőtt ülve. Majdnem húsz éve csinálom ezt szinte minden nap, ezért nem csak testileg, hanem már szellemileg is kezdek megviselt lenni. Régóta gondolkozom azon, hogy mi lehetne az a dolog, ami kimozdítana ebből a hosszú távon egészségtelen pozícióból. Mivel főállásban, fix munkaidőben dolgozom, voltak egészen szélsőségesnek tűnő gondolataim is arról, hogy mit kellene munkaidő után csinálnom. Az építőipari munkától a futárkodásig mindent végigvettem. Mindegy, csak valami más legyen!
Évekkel ezelőtt, addig a pontig jutottam, hogy felhagytam szinte minden otthoni munkával. Ezt ugyan megérezte a háztartás büdzséje, de legalább nem rokkantam bele a gyakran éjszakába nyúló munkába. Nem találtam semmit, ami igazán érdekelne. Szomorú, de közel a negyvenhez még mindig nincs semmi olyan „hobbi“, ami igazán érdekelne, hiszen tulajdonképpen a munkám az.
Az internet csodás dolog! Nem csupán a vicceket és a kiscicákat megosztó extratávoli ismerősökkel lehet kommunikálni. Olyan szakmai kapcsolathálózatot lehet kiépíteni, amire ma is minden nap rácsodálkozom. A kreatív szakmáknak fantasztikus felületei vannak. Az egyik kedvencem a már Adobe fennhatóság alá tartozó behance.net, vagy a dribbble.com. De mostanában az instagramot is főleg a szakmailag szimpatikus felhasználók követésére használom.
Ezeknek a csatornáknak a napi böngészése, a jobbnál jobb munkák és fantasztikus ötletek teljesen átformáltak és felvillanyoztak. Rengeteg inspirációt lehet nyerni, sőt ezeket le is lehet kommunikálni az adott témával foglalkozókkal.
Nem tudom milyen úton-módon, de eljutottam a letterpress műhelyekig. Ezek főként olyan grafikusokból állnak, akik nem csak megterveztek egy-egy grafikai munkát, de saját maguk állítják elő a végső nyomdai terméket. Persze, nem a klasszikus értelemben vett szedők, akik ólombetűkből rakják ki a szövegeket – ilyen is van a közösségben szép számmal –, hanem akik a modern technológiát tudták ötvözni a régi kézműves hagyományokkal.
Egyszer a kilencvenes évek vége felé volt szerencsém dolgozni egy ötvenes évkbeli Heidelberg tégelysajtóval – mert a legtöbb letterpress műhely ilyet használ – de akkor csak sorszámoztam vele, valami tombola félét. Nem gondoltam, hogy egy ilyen eszközzel ennyire csodás dolgokat is létre lehet hozni. A tégelysajtó ugyanis nem csak felhordja a festéket a papírra, hanem a préshatásnak köszönhetően meg is nyomja azt. Mélységet, textúrát adva ezzel a betűknek és a grafikai elemeknek. Alkalmas festék nélküli dombornyomásra, de akár aranyozásra is. Csodaszép játékokat láttam texturált és merített papírokkal, láttam esküvői meghívót, névjegykártyát, borcímkét és kézműves termék csomagolását rendkívül finoman megmunkálva.
Fantasztikusnak találtam ezt a dolgot, nem vettem észre, de egyre jobban kezdtem belefolyni.
Talán tavaly, 2015 tavaszán éreztem először, hogy valami ilyet szeretnék csinálni. Hiszen mindenem megvan hozzá, gondoltam… Grafikai tudás, számítástechnika, helyiség.
Csak veszek egy nyomdagépet és semmi nem szabhat határt. Persze semmi nem ilyen egyszerű. A lényeg az, hogy belevágtam. A következő posztokban elmesélem a gépvásárlás kálváriáját, és hogy mit sikerült még megtudnom erről a letterpress dologról.
Legutóbbi hozzászólások