Nyomdagép keresés 1. – A holland gép

Az előző posztban arról írtam, hogy „miért pont a letterpress?„. Most egy több részes sorozatban fogom leírni, hogy miként tudtam hozzájutni az ördögi szerkezethez.

2015 tavaszán határoztam el, hogy beszerzek egy régi tégelysajtót, és miután nyárra meglett a pénzügyi keret is rá, elkezdtem komolyabban keresgélni a neten. Sokféle nyomdagépet megvizsgáltam és hamar rájöttem, hogy nem lennék boldog a legtöbbek által használt Heidelberg OHT-típussal. Igaz, hogy rengeteg alkatrész van hozzá és a nyomdagépszerelők nagy része látott már ilyet, de több volt az ellenérv, mint ami a gép mellett szólt. Túl nagy, túl automata, túl profi. Nagyobb példányszám előállítására biztosan ez lett volna az ésszerű választás, de semmiképp nem akartam üzemi mennyiséget termelni. Ezért egy egyszerűbb, kisebb, könnyebb, régebbi szerkezetre vágytam. Habár a „Heidik” sem mai gyerekek, 1956-tól 1972-ig (?) gyártották őket, de több letterpress műhelyt láttam – főleg Amerikában –, akik régebbi gépekkel dolgoztak. A keresést az antik vonalon folytattam.

A eBay-en találtam néhány mutatós darabot, főleg Németországban. Hihetetlen árakon találtak gazdára. Volt két olyan eset is, amikor megfontolt mérlegelés után, az orrom elől halászta el valaki a kívánt szerkezetet. Volt olyan nyomdagép, amihez szekrényeket adtak, teljes betűkészletekkel és mindenféle szerszámokkal. Az árak 700e forinttól, kb. 2 millió forintig mozogtak.

Naponta fésültem át az internetet, beállítottam Google Értesítőt, hogy ne maradjak le egyetlen friss feltöltésről sem. Aztán, néhány hónapos keresgélés után, szeptemberben egy holland apróhirdető oldalon szembejött egy álomdarab. A marktplaats.nl egy alkudozós / licitálós apróhirdető oldal. A Google Fordító segítségével, biztos csodálatos hollandsággal írtam egy ajánlatot a gép tulajdonosának. 1000 eurót ajánlottam a kép alapján szép állapotú tégelysajtóra. Sokáig nem reagált, aztán úgy egy hét elteltével azt a választ kaptam, hogy az ár túl alacsony. Hosszú üzengetést követően, végül 1200 euróban állapodtunk meg.

Nagyon boldog voltam. Megvan a gép!

Kiderítettem, hogy az eladó egy Arjen Dijksma nevű holland művész, aki a nyomdagéppel készített reprókat a grafikáiról.

Egy Angliából fuvarozó ismerősömmel megbeszéltem, hogy gond nélkül haza tudja hozni nekem a gépet. Írtam a tulajdonosnak, hogy megbeszéljük az adás-vétel, illetve a szállítás részleteit. A válaszlevél leforrázott. A fickó, miután megtudta, hogy Magyarországról alkudoztam, közölte, hogy nem akarja külföldre eladni a gépet. Hosszas válaszlevelezgetés után, törölte a hirdető oldalt. Még felhívattam egy Hollandiában élő ismerősömmel, de neki már azt mondta, hogy egyáltalán nem akarja eladni már a gépet.

Annyira közelinek éreztem a sikert, hogy nehezen tudtam felfogni, hogy mi is történt. El kellett engednem a sztorit és tovább keresgéltem az internet végtelen bugyraiban.