A „diadalmas” nyomdagép – ‘La Triomphante’ 1906

Egy majdnem négy részes sorozatban leírtam a nyomdagép keresés és vásárlás kalandos útját. Azóta itthon van a „kicsike”, és ha megkapja a kellő törődést, szép lesz, mint új korában. De addig számos dolog megoldásra vár. Belevágtam a műhely és a műhely előtti udvar átalakításába. Ennek köszönhetően a nyomdagép restaurálása elhúzódni látszik. A másik nyomdagépbe helyezett százezrek miatti (erről itt írtam bővebben) kisebb anyagi mozgástér is lassítja ezt a folyamatot.

Helló, Müller Peti vagyok! Téged hogy hívnak?

Mivel a gép típusáról az előző tulajdonos nem tudott információval szolgálni, ezért már a hazaérkezése előtt elkezdtem nyomozni. Feltúrtam az internetet. Ez abból ált, hogy a Google képkeresőjével, vizuálisan próbáltam beazonosítani a hasonló szerkezeteket. Több találatom is volt, de a képekhez tartozó weblapokon nem találtam a típusra vonatkozó információt. De hosszas keresés után, végül sikerrel jártam. A briar press egyik fórumában tette fel valaki ugyan azt a kérdést, ami engem is érdekelt. A hozzászólásokban megtaláltam a választ. Köszönet érte Chris kerb-nek!

Megvan!

A nyomdagép egy belga gyártmányú, Carabin-Schildknecht által gyártott, ‘La Triomphante’ – tehát „A Diadalmas” – nevű modell. 1906-ban kezdték gyártani kétféle kivitelben: lábbal hajtós, illetve motorizált változatban. Részletes adatokat tartalmazó linket is találtam: letterpressprinting.com.au

Azóta megérkezett a gép. Az előző tulajdonos szerint működésképtelen és minimum harminc éve nem használt tégelysajtó meglepően jó állapotban van. Aki elhelyezte egy római bérház legalsó helyiségébe, ügyelt rá, hogy megmaradjon az utókornak. Az összes csavar lezsírozva, nagyobb erőfeszítés nélkül lazítható volt. A szükséges helyeken perselyezve, itt-ott hegesztve, de szépen megoldva. Rozsdának alig van nyoma. Az eredeti fekete festés szinte hibátlanul kandikál ki a lepergő katonazöld utánfestés alól. Nagyon megkönnyebbültem.

A mindenféle érintésvédelmet nélkülöző villanymotorról kiderült, hogy az nem a gép eredeti tartozéka. Egy torinói üzemben készült, a kora ismeretlen. Már az első beüzemeléskor gyönyörűen muzsikált. Az egyik ismerősöm összehozott egy fanatikus elekrtoműszerésszel, aki rajong az ilyen régi kütyükért. Letesztelte, kimérte és modernizálta az idős erőgépet. Most a kornak megfelelő érintésvédelemmel, illetve vészleállító kapcsolóval rendelkezik.

Testvérek

Kutatni kezdtem olyan letterpress műhelyek után, ahol ugyan ilyen géppel dolgoznak. Több olyan kisnyomdát találtam, ahol Carabin-Schildknecht által gyártott géppel dolgoznak és néhány olyat is, aki  ‘La Triomphante’ típussal. Többekkel fel is vettem a kapcsolatot, hogy meséljenek a tapasztalataikról. Az egyik legjobb kapcsolat, amire így szert tettem egy lengyel nyomdász Wojtek Stachowiak, aki a Pan Bon Ton nevű magasnyomó vállalkozást viszi. Számos levelet váltottunk, melyekben részletesen mesélt a gépről és az eddigi munkáiról. Sőt, rajzot is küldött a festékező hengerek pontos méretezésével.

Restaurálás

Jelenleg a nyomdagép darabokban van. A kis családom közreműködésével, hőlégfúvóval eltávolítottuk a nem kívánatos festékréteget. Helyenként kijavítom a gittet, egy alkatrész csere és két apró hegesztés után jöhet a festés. Ennek a folyamatáról később részletesebben beszámolok majd.

Köszönet a Hetényker Tüzépnek a segítségért!

Egyéb képek az internetről: